Ady Endre: Őrizem a szemed című versének átírása: Horváth Míra

A vén idő gyorsan szalad kecses, kegyetlen lábain,
Eltiporva, letörve felnőttek, gyermekek álmait.
Arcodon megjelentek a ráncok, bőröd már nem feszes,
De a szemed, a szemed a régi, s én féltve őrzöm ezt.

A haszontalan, becstelen földi javak elpusztulnak,
A felhalmozott pénzérmék pedig szanaszét gurulnak.
Mondd, Hajnalcsillag, ki marad hát, ki marad végül nekem,
Kivel a világ méltó pusztulását végignézhetem?

Rohan, rohan az élet messze földre, másik világba,
Olyan helyre, ahol nincs, akinek ne lenne családja.
Mi itt maradtunk, hogy egymásnak legyünk, egymásnak éljünk,
S szemünk ragyogása legyen az, amit ádázul védünk.

Ha nem számlálgatom a csekély evilági perceket,
Nem tudhatom, mennyi időm van, amit veled tölthetek.
Már nem félek, megfogom bátorító, erős kezedet,
Hogy tudd, a végső pillanatig őrzöm csillagszemedet. Horváth Míra, Páli Szent Vince Katolikus Általános Iskola és Óvoda, 7.a