Most tizenhat éves vagyok


Most tizenhat éves vagyok,
csapdosok.
A szárnyaim gyengék, nem elég
nagyok.
Fiatal fejem fölött az
Év a perc, pillanat a nap
És küzdök.
Holdfényt a koszorúmba
glóriaként tűzök.
Kezemben a féltett jövő
Szívemben pedig láng lobog.
Lábam alatt, s kéz a kézben
Sziklák, tartóoszlopok, anyám.
És a kéz a vállamon, átvezet
majd a századon.
Apám. És mi, nővérem taposott út,
Mit köveztünk.
Életünk hajnalán szívünk irányt mutat,
El ne vakítsa majd a felkelő Nap.

A sötétben ezt suttogom,
csapdostam.
Jaj, hol van már a régi láng?
Kihunyt.
Fiatal fejem fölött év volt a perc, pillanat a nap.
És küzdöttem.
Holdfényt a koszorúmba glóriaként tűztem.
Kezemben volt a féltett jövő,
Szívemben pedig láng lobogott.
Lábam alatt, s kéz a kézben,
Sziklák, tartóoszlopok, anyám.
És a kéz a vállamon, átvezetett a századon.
Apám. És mi, nővérem, taposott út,
mit köveztünk.
Életünk hajnalán szívünk irányt mutat,
El ne vakítsa majd a felkelő Nap.
Potori Gréta, II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, 9.A