Otthon maradt családomhoz
Petőfi Sándor István öcsémhez verse nyomán

Üdv, család, sziasztok, megérkeztem Pécsre.
mamáékhoz értem háromnegyed négyre.
megettem a kaját, amit útra hoztam,
a vonat lassú volt, sokat unatkoztam.

Megtömött mama is hússal és levessel,
a papa megkínált cukorral meg szesszel.
Mondtam, hogy nem iszom, ezen nagyot nézett,
ha nem iszom, mondta, sose leszek részeg.

Veletek mi történt, mióta eljöttem?
Dani ugye nem ment moziba nélkülem.
A Marvelt közösen akarom megnézni,
Béla bá’ már látta, nekem spoilerezi.

Anya, mondd meg apának majd este,
hogy a biciklimet javítsa meg keddre.
megígérte tegnap, mégsem kezdte még el,
az egész egy roncs, a garázsban sem fér el.

Képzeljétek, Buksi megismert még engem,
Nem lehet nélküle sehová se mennem.
Mindig mellettem van, ugrál és szaglászik,
az ölembe fekszik, a nyakamba mászik.

Míg e verset posztolom, a kutyára nézek:
régóta a sétára vár, unja az egészet.
Máskor majd ragasztok matricát a képre,
mennem kell, sziasztok, ezer bocsi érte! Gál Anita, Pomázi Mátyás Király Általános Iskola, 6. a osztály