Gerencsér Anna:
Még álmodó diák vagyok

Épp tizenöt éves leszek.
Tavasz.
Rég vártam rá, és most itt van,
ez az!
A tanulást nem keresem,
most is éppen fagyit eszem
egy standon,
megyek fürdőruhában át
a strandon.
Tölcsérbe’ csoki és eper,
az íze finom, oly szuper!
Ernyő alatt egy színes pléden
anyukám könyvet olvas éppen.
Most érkezik apu. Az arca élénk,
nevetve néz.
Csupa nedves haján frissen csurog le
medencevíz.
Úszás után kedvünk sugárzó.
Sült krumpli meg lángos – az ám jó!

Suliban majd ezt suttogom:
Tavasz.
Boldogság nincs, helyette van
panasz.
Tanulni muszáj volt mennem,
fagyit el is felejthettem
– mi vár rám –,
épp hintázom székemen a
tanórán.
Táskámba’ sok könyv és füzet,
ezért valaki megfizet!
Tábla alatt tanári széken
magyaráz az ofőnk ekképpen:
„A gúla felszíne, amint tudjátok,
Ta + Tp.
Feladok még egyet, szerkesszétek meg,
de nagyon széppé!”
Kicsöngetnek, így ez a zárszó.
Nyüzsgő diákok és tanár-szó. Gerencsér Anna, Czimra Gyula Általános Iskola, 8.a