Családi kör (Arany János versének parafrázisa)

VITÉZ KATA verse
(5. oszt. Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola – Debrecen; 2018. május 9.)

Ülünk a teraszon, csak a hold világít.
Szúnyogok rajzanak – de ez mit se számít.
Tujafák alatt egy kutya heverészik,
nem a mi kutyánk az – hozzánk jár át mégis.
Reggelente nekünk kell kidobni piszkát,
mit előző este az avarba piszkált.
Palacsintát sütne anya, de a tészta
nem áll össze mindig, legfeljebb csak néha.

Vacsora tájában valaki becsenget.
Ejnye! Nem ismeri ő a házirendet?!
Szomszédunk az, Csilla – ijedt arccal ránk néz,
a vállából lóg le mindkét remegő kéz.
„– Tudnátok egy rútert kölcsönadni nekem?
Délután bedöglött az új internetem.
Mosolygós szelfimet osztani sem tudom…
Mintha nem is élnék, hogy nincsen fészbukom!
Nincs háló, hát nincsen hal – elhagytak az álmok.
Mint egy falat kenyér, kellenek a lájkok!”
Rútert kölcsönadni bár nem tudtunk neki,
azért sejtettük, hogy a sarkon van Meki.
És ahol Mc donald’s, ott van a free-wifi…
A szomszéd köszönte… – ez igazi sci-fi.

Vacsi után anya (szól): „–Menjetek fürödni!
Ne hagyd az álmot a szemedből kiszökni!”
Fél óra is eltelt, én meg csak olvasok…
Ilyenkor azt hiszem, láthatatlan vagyok.
Rám dörren a kérdés: „– Hát te még nem alszol?!”
Bezzeg a nővérem titkon csokit majszol –
Most éppen szerelmes, éjfélig is csetel…
S kint az éji bogár a fallal felesel.

Apa mit csinálhat? Dolgozatot javít?
Ő ugyanis, nagyobb gyerekeket tanít.
Katika, a szomszéd, éppen most zuhanyzik.
Ha sír, vagy énekel, minden ide hangzik.
Ricsi, a papagáj, igen későn fekvő:
pont ezért kerül rá egy műanyag teknő.

Leteszem a könyvet, elég volt ez mára,
szememet lecsukja, az álom világa.
Az előző héten, egy videót néztem:
„Hogy tervezd az álmod?” – Most én is ezt kérdem.
Üres már a terasz, csak a hold világít,
kíséri a vándort egészen hazáig.
Vitéz Kata, Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola, 5.c