Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most
átírás (Horváth Dávid)

Az életet nem választottam, kaptam;
Furcsállom is egy kissé azt, hogy élek.
„Miféle ajándék ez?” – kérdenélek
„Hogy bú, s öröm forr egybe, egy csomagban?”

De választ nem kapok. S így itt, a porban,
Hol furcsán minden nap magamhoz térek
Tanácsot; értelmet; tudást remélek.
S köröket futok tudva-öntudatlan.

Nincs más a dobozban, csak ellentétek,
Mik izgatóan, bosszantva zavarnak –
Értelmét nem fejtette senki még meg.

Csak kósza, elszórt kérdések maradnak.
S bár gyenge koldus vagyok… Azért félek:
Nehogy egy pillanatot elszalasszak. Horváth Dávid, Pannonhalmi Bencés Gimnázium, 9.B