Három körül, hajnal van
Néhányan még táncolnak
A kitört üvegablakban
A madárfüttyök ránkszólnak
Menjetek mostmár haza
Lement a ti holdatok
Elillan a nyár szaga
Augusztusi szombatok
Négyzetrácsos fémülésen
Egy éjszakai járatot
Édes bortól szédüléssel
Még fél órát várhatok
Zsibbad alsó fertájam
Csak ideért fél négyre
S én sebesen felszálltam
Mint a madár a fészkére
Torkom dohányfüsttől száraz
És egyre inkább jólesik
Nedvesítő immunválasz
A gyomorsav liftezik
Érnék haza végre már
Az el és hon vágyódás
Váltakozó télre nyár
Buli devalválódás
Inni mindenkivel tudok
Csak a mértékkel nem
De csak így és itt jutok
Oda hogy az otthont értékeljem
Majd elalszom nyomban itten
Bár érnék már haza végre
Sokkal jobban vágyok minden
Vándornál a hűvös érre
A mogorva ellenőrök
Körülöttem mind alusznak
Én hálásan nekidőlök
A 40 éves ikarusznak
Némán suhan az oktogon
Egy részeg itt-ott kiált még
Az egész város az otthonom
De egy utca kiváltképp
Az ajtónk előtt megállok
S a küszöböt átlépve
Csendes békét találok
Az oly régóta várt térbe
Szüleim is alusznak
Reményteli álmokat
Építenek maguknak
Forduló Gergely Pálokat
Hogy lehet ily nagy szívük?
Szívhipertrófia?
A fehér helyett az ő mívük
Az éj tékoz lófia
Szidalmakra néma gége
Bocsánatra nyitott keblek
Szemhéjaik alatt béke
Játszi pillangója repked. Ambrus Gergely Pál, Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, 11/D