Még most is gondolok szavára
Mikor este előttem állva
Szatyorral remegő kezében
Kedvesen mondta „majd megérted"

Én eszetlen naiv kisember
Ki anyja nélkül félni sem mer
Miért megy el minden nap Pestre
És miért ér haza csak este

Készíti a vacsorát némán
Nem tudtam mennyit gondol énrám
Mindig elment titkon könnyezve
De mosolygott engem ölelve

Megértettem, de most már késő
Hisz örök nyugalomra tért ő
Én már angyalként gondolok rá
De a bánat még nem vált porrá.... Gál Hunor, Gödöllői Török Ignác Gimnázium, 8/A