Uhri Domonkos Farkas: Családi kör
(Arany János nyomán)

Este van, este van, ki-ki nyúgalomba’….
lenne, ha lakásunk csöndes helyen lenne!
De ilyenkor, hatkor, nagy még a forgalom,
Egyszer elköltözöm, mindig megfogadom.
Odakünn az égbolt kora estbe hajlik,
Kocsisor araszol, fékcsikorgás hallik.
Két autó csattan, nem ússzák meg karccal,
Üvölt a két sofőr, hosszan elnyúlt arccal.

Az eső szemerkél, fekete a járda,
Tömött testű buszok cuppognak a sárba’.
Zúg, zümmög a város, mint kas bolydult méhe,
Hazafelé caplat, minden dolgos népe.
Egy szőke hölgyike vacsoráját venné,
Ha kis szatyorkáját otthon nem felejté.
De a szatyor maradt asztal fiókjába’
Sebaj, befér ez-az a laptop táskába!

Zsizsereg Budapest, de az otthonokra,
Puha takarót húz a békesség ujja.
Rászürkül a lakás két kicsi gyermekre,
Lámpát felkapcsolni, egyiknek sincs kedve.
Íme a két gyermek, se gondja, se búja…
Hogy mi lesz belőlük? Az Isten se tudja!
Nincs semmi teendő, feladat letudva,
Mindkettő a maga telefonját bújja.

Az utca csendesül, Anya is hazaér.
„Majd elfelejtettem, le kell menni tejér’
Kisfiam, szaladj már, csak ide a boltba!”
„Menjen most az öcskös, úgysincs semmi dolga!”
Hirtelen nagy csönd lesz, amolyan vészjósló,
Amint formálódik Anya száján a szó.
Megered lassanként s valamint a patak
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.

Apa belép: ám nem szaladnak elébe,
Jó, ha köszönését viszonozzák végre.
Csemetéit boldog mosollyal köszönti,
S nem érti miért, hogy mindenki oly morci.
Végül Anya kiált: „A vacsora készen!”
Élénkül a család, erre vártak régen!
Jönnek a gyermekek, fáradt szemük piros
Telót hátrahagynak, mert ASZTALNÁL TILOS!

S bár a magyar ember nem beszél, ha ehet,
Most muszáj beszélni, mert máskor nem lehet.
Máskor elmegy, ki-ki a maga dolgára,
Alig marad idő, figyelni egymásra.
Hogy mi történt aznap, elmondaná a nagy,
Ám a kistestvére folyton szavába csap.
Szavába vág hamar, merthogy ő is tudja
Amit most el nem mond, az nem lesz elmondva.

Hogy beírást kapott, igazságtalanul,
Hogy miért kap kettest, mikor mindig tanul,
Hogy a barátokkal bárhol lenni tuti,
De a cyberjump-ban a legjobb a buli!
Ebédcsekket el ne felejtse odaadni,
Másnap technikára pár dolgot bevinni.
Mert nagy lesz a baj, ha hímzőfonál nincsen,
Lehetőleg három különböző színben.

Ám a nagy sem hallgat, nem hagyhatja magát,
Visszaszerzi hamar a beszédnek jogát.
El is újságolja, hogy Zsé, az a szemét
Az összes csoportból törölte a nevét.
Hogy az Xbox one-ra mit adnak, mit vesznek,
(ezen kisöccsével jól össze is vesznek)
Hogy a haját mától levágni nem hagyja,
Igen, szemébe lóg, mert Ő Úgy Akarja.

Beszél a BL-ről, vloggerektől idéz,
Szóba kerül egy film: Na Ő Olyat nem néz,
És úgy egyébként is mindenki egy hülye,
Különösen, akik itt ülnek körüle!
Hogy lesz kirándulás, de nem akar menni,
Béna műsorokban nem akar részt venni,
Hogy két adaggal is meg tudna még enni…
(A beszélgetésből elég is tán ennyi!)

Este van, este van, ajtó nyitva hagyva,
Halkan duruzsol a kommentátor hangja.
Apa is éppen csak fél füllel hallgatja,
A másik füle, meg mindkét szeme csukva.
Már csak Anya tesz-vesz csöndben a konyhában,
Másnapi programját futtatja agyában.
Mikor? Kinek? Mennyi? Hányra? Hová menni?
S bemegy két pofira, egy csókot lehelni.


Uhri Domonkos Farkas, Kelenvölgyi Általános Iskola, 5.a