Nagy Lilla Veronika Báthory István Katolikus Általános Iskola Gimnázium és Szakgimnázium, 11. évfolyam, 11.f osztály

József Attila: Mama

Vissza a versek listájához

Ha felhívnálak...

Messze vagy Anya...
Mondtam már, hogy mennyire
Messze?
Légy zizeg a lámpabúrán,
Hogy a csöndet is felébressze,
Mert nem elég, hogy én fent vagyok,
Magányosak a körúti hajnalok, Anya..
Magányosak így nélküled.

Szerettelek volna néha nem szeretni,
Talán szeretni, még szeretni se tudni,
Vagy a simogatásodra elaludni.
De nem jöttél be hozzám, Anya.
Nem jöttél be hozzám sose este.
Mert messze voltál, nagyon messze...
Ott hol egyhangúan zúg és zakatol
A hangos fémek búgó moraja,
Hol nem alszik sem ember sem gép,
Hangos volt a gyár durva zaja.
S ott, csak egy voltál a sok közül,
Kinek két kezén, sajgott
A maró lúg hosszú nyoma,
Nekem meg maga voltál a Világ,
S én nem voltam neked első soha.
Mint a megnemértett, kitaszított gyerek,
Vártalak, és ültem házunk ablakán.
Tűnődtem, hogy hol lehet az élet igaza,
Körútnak minden kora hajnalán.

Minden héten eszembe jutsz, Anya.
És érzem, hogy keveredik bennem
A ruháim meleg illata,
Mikor zötyög a busz, és az oldalát
karcolják az útszéli fák vékony ágai.
S a mosóporok,
Az öblitők elhagyatott gyárai,
Csak álltak...
És állnak még mindig a külváros
esőázott, vékony peremén.
S Anya, mintha minden rezdülésed érteném.
Igen, és most már azt is tudom, miért ült
Könny a szemedben, mikor
Számolgattad a maradék aprót.
De tudod Anya, már halkan csukom
be az ajtót,
S a cipőm sarka sem úgy kopog már
Egy éjjeli érkezés után.
Felhívnálak sokszor, amolyan felnőtten,
De nem tudlak, mert talán nincs is kit,
S még én sem hiszem, hogy egészen felnőttem.
Anya, csak tudod néha nehéz elhinni,
hogy elmúlt...
Te és a gyermekkor, meg annak párszáz
Darabja.
S talán figyelhettem volna jobban is magamra. Nagy Lilla Veronika, Báthory István Katolikus Általános Iskola Gimnázium és Szakgimnázium, 11. évfolyam, 11.f osztály