Családi kör / 7. évfolyam
Este van, este van, ki –ki a telót nyomja,
Hangosan nézem a Youtube videókat.
Zúg a telóm nekidobom a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mint ha a kijelzője berepedt volna,
De nem baj, mert apától úgyis kapok újat.
Csapong a húgocskám, lemerült a telója,
A töltőjét keresi mérgesen, feldúlva.

Udvarunkon már nyoma sincs a tehénnek,
A dobozos tejet a Tescóban vesszük meg!
Ha a lejárati dátumot nézed rajta,
Hűtés nélkül is több hónapig bírja!
A mi cicánknak már vadásznia nem kell,
Mert este megetettem Whiskas konzervvel.
Életében még nem fogott egy egeret,
Mégis nagyon – nagyon sok húst már megevett.

Nyitva a laptop: az új borítóképem,
Alig várom, hogy feltölthessem végre.
Ajtó előtt a Jorksi pedigrét rágcsál,
El kellene vinnem sétálni, de inkább maradok a live – nál.
A messengeren sok engedély – kérést kapok,
De most nem érdekelnek, mert a Twitteren vagyok.
A bejelentkezési kódomra sokat vártam,
Mert a társkeresőre is regisztráltam.


Izgatottan várom a mamát,
Hogy hozza nekünk a kínai kaját.
A nővérem is ment vele,
Akinek a szája botoxszal van tele.
Az akciós ruhákért mindig fut,
De bezzeg vasalni még nem tud.
Filmezés közben Chiót eszünk semmi mást,
És ha nagyon fázunk, felkapcsoljuk a gázt.

Az öcsém nem eszik keveset,
Annyit, hogy egy nap alatt betol 1 kiló kenyeret.
A kisebbik átszalad, a segítségem kéri,
Mert a matek házit nem érti.
Az anyukám próbálja a zenére rábeszélni,
ha a tanulás rossz már,
Mert a nagyszobában ő is elhiszi,
hogy rocksztár.

Hallik a kocsi most, hazajött apa,
A hosszú műszak után, zenét kell hallgatnia.
Kutat a telójáért, örülne, ha meglenne,
Az adatlapján sok imádolt poszt lenne.
Rettenve sikolt fel, amikor meglátja,
Egy – egy posztját like nélkül találja.

Az apa pedig berohan a szobába,
Sikítva szalad az ágyába.
És sírva gondolkodik álmában,
Majd felriad egy rossz álmára.
Azt álmodta éppen, hogy
Letiltották fészen,
Gyorsan ellenőrizni kellene,
Nehogy a végén még igaz legyen.

Nem késik azonban a jó feleség,
A férjének rögtön posztokat küld szét.
Ezer meg egy poszt érkezett, de
Egyik sem tudja felülmúlni az eddigi éveket.
Zokog a feleség, hiányzott a férje,
De nem annyira, mint a Facebook profiképe.

Valaki csenget, talán a pizzafutár,
Rendeltem 10 dobozzal, de nekünk így is kevés az ár.
Nem állok fel a géptől, majd anya megnézi,
Reménykedek abban, hogy a számlát is intézi.
Anya épp a barátnőjével társalog,
Gondolván, őt is illeti ez a jog.
A pizzafutár nem megy el, apa a szobából siet el,
Kinyitja az ajtót, a futár pénzt követel.

Köszöni a pénzt és továbbáll,
Édesapám haragja is tovaszáll.
Lefutok a szobámból, követelem jussom,
Apa két dobozzal ad: „ A többieknek is jusson!”
Fényképezem az ételt és posztolom Instára,
A barátnőmnek is jött rá 100 like - ja.
Reménykedek én is ebben nagyon,
Közben a pizzát falatozom.
A vacsora végén felszólal a mama,
segít – e valaki vagy a házimunkát végezze megint maga.
A gyerekek hirtelen ide – oda tekintenek,
Mert ők olyanról nem hallottak,
Hogy ők segítsenek.
Az idősebbik fiú mostanra már feldúlt,
Mert a mama kérdésére figyelt,
És így elrontotta a POU – t.

A szobában ülve a Valóvilágot figyeljük,
De az apukám berohan, és azt mondja, inkább a Nagyfiú 2. nézzük.
A kanapén a nővérem ábrándozik róla,
Hogy nemsokára gyűrűvel lesz tele az ujja.
Megnyugtatom őt, hogy sok fiú akad,
De egyik sem veszi el, ha ilyen hisztis marad.
Ezután már csak megrántja a vállát,
És ahogy szokta, felhúzza az orrát.

És most csak állunk a sötétben, mit sem értve,
Mert már valaki megint kampót rakott a kinti vezetékre.
Mivel nincs internet, mint régen, együtt a család,
És mégis csak megköszönjük,
annak az embernek azt a kis áramlopást,
Megy a társasjáték, várom a dobásom,
És el szeretném mondani,
HOGY MENNYIRE SZERETEM A CSALÁDOM!




Varga István Hunor, Péczeli József Általános Iskola és ÁMI, 7.a