Csengey Márton: Egy reggelem máshol

Csetelgetnék apámmal
Ha lenne mobilnetem;
Na végre egy kávézó
Ahol elkezdhetem.
Régen nem írt az öreg,
Hát most én kérdezem;
Na mizu Fater?
Élsz-e még vagy sem?

És megjelent a zöld pötty,
Hogy épp elérhető;
Írni kezdett lassan,
De mit tegyünk? Ez Ő.

Szóba jöttek az állatok,
A gazdaság,
Valamint az Apám szemében
Nemes, s hitvány szakmák.

Sajnos a filmipar is
Az utóbbinak számít;
Apám ehhez a szóhoz
Nem túl sok jót társít.

„Megnézném majd egyszer
A nagy késeket,
Amikkel szabdalod
A mozgóképeket!”

„Tudom sokszor nem aludtál,
Látszik is szemeden!
Táskák, s ráncok vannak
A profilképeden!”

Én, tudálékos sorait
Szmájlival jutalmazám;
De Ő konok koponya!
A valót vele nem tudathatám...

Egy most készült klippemet
Átküldtem neki;
S nagyon-nagyon örültem,
Hogy lájkkal illeti!

De Ő nem osztott sokat
Fia műveiből...
Szerinte aki gép előtt ül,
Előbb-utóbb elhülyül.

Nem is kell hátast dobnod!
Csak az állatokkal bánik jól;
Nem sok laptopot fagyasztott be,
Csupán "játékból".

Amint az óra mutatója
11 felé szédült,
S a hálózat lassan
Túlterheltnek tűnt,

Elbúcsúztunk
egymástól,
S mindkét férfi
a saját munkájához ült...

De alig, hogy kinyitottam a notit,
(Amit egy jó vágó, mindig magánál tart),
Az utcáról Anyám jött be;
S tárt felém két, szerető kart.

Megöleltük egymást,
Beszédbe egyeledtünk;
Kérdezett, én válaszoltam...
Nagyon jó volt kedvünk.

Folytattuk volna ezt még soká;
Ha meg nem látjuk
Szomszéd asztalnál Apám!
Együtt volt tehát a kis család...

Apám, a gazda,
Én a filmes,
És Anyám, akiről tudtam;
Hogy Ő szeret csak igazán. Pinczési Ádám Ferenc, Tóvárosi Általános Iskola, 8.B