Rákóczi Dorina: Fiamhoz

Nem hagyhatok én rád mást,
csak az életről néhány látomást.
Adhat az élet jót és rosszat,
vihart s napfényt egyaránt hozhat.

A tavasz gyorsan illó álommámor,
nyomában lágy a szellő, s vad a zápor.
Majd beköszönt a tomboló, buja nyár,
mely egy szempillantás alatt tovaszáll.

Így hát örülj a tüzes nyárnak,
mert lesz még, mikor hideg idők járnak.
Az ősz hamarabb jő, mint várnád,
s a fagyos tél lesz örök párnád.

Addig tiéd a küzdés, a kiáltás veleje,
tied a megadás,- a néma csend ereje.
Vívnod kell ez kínzó életharcot,
viselned öröm s bánat álarcot.

Viselni a barázdákat szemed körül,
s könnyáztatta szemedet mely sírva örül.
Viasztested pislákoló gyertyafényét,
örök lelked halványodó reménységét.

Csillogó palotám nékem nincsen,
fogadd fiam- ez minden kincsem.
Testem erőtlen, de lelkem már kész,
lassan véget ér e kerek egész.

2018 Rákóczi Dorina, Ráckevei Ady Endre Gimnázium, 7.A