István öcsémhez

Háj , drága Pistike öcsém!
Minálunk minden rendjén,
Gondoltam egyet, ugyan megérdeklődöm,
hogy megy sorsotok, odakinn külföldön.
Ódivatú már a papírlevél;
Helyette íme e verses ímél.
Tudom,nagyon távol az új otthon;
Lakhelyed a jó francia Lyon.
De egy freemailnek nincs akadály
bárhol is vagy, Hál’ istennek megtalál.
Ma le is nyomtam egy kicsi gombot,
ami bekapcsolt egy Samsungot.
Mindezt csakis azért teszem,
hogy reád írjak a Messengeren:
Ugyan mi van veled, túl a zord hegyeken?
Hallom, sok a baj: veszélyes terroristák,
Infláció,sok stressz, kis hisztis babák.
De ezeket csak a hírekből következtetem:
Magam sohasem laktam idegen helyeken.
Hiányzol! Felmennék Facebookra,
Kíváncsian keresek a profilodra.
Van-e már? Két hónapja néztelek,
Akkor még hiába kerestelek.
Nem lehetsz ilyen elmaradott!
Mi volt ez a kőkori szokás? Nincs profilod!
Most, ha beütöm: István Benedek
(Tudod, Zuckenberg mindig kifordítja a neveket)
Elsőként dobja mosolygós képed:
Melletted a két aranyos gyermeked.
Ez alatt van sok poszt: kutyás- macskás,
és most látom, voltál alkalmi szakács.
Nagy királyságnak látom a te életed
sok netes ismerősöd van neked.
Még lejjebb görgetek: a videódra kattintok
Videód láttán egyszerre örülök és sírok.
Apa szülinapján verset szaval:
Nevet, és nagyon jó kedve van.
Ajánlom, jól viseld ám a gondját;
De be is zárom az episztolát.
Nehogy a szomszéd rájöjjön, mi folyik itt:
Ugyanis, most is éppen tőle lopom a wifit.

Fekete Balázs, Újvárosi Általános Iskola, 6.A