József Attila: Mama

Már egy hete csak Anyára
gondolok mindig, meg-megállva.
Kattogó egérrel kezében
Ült a laptopnál, ült keményen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a facebookot másra.
Vegyem fel engem a karjába.

De csak ült, s a képre meredt némán,
hozzám sem szólt, csak írogatott mélán,
és üres beszéd keringett a facén,
én meg egyedül ültem a kanapén.

Nem nyafognék, de talán még nem késő,
látni akarom milyen csodálatos ő -
szőke haja az arcomhoz érjen,
és ne repkedjen a kibertérben.

Gosztola Kincső, Soproni széchenyi István Gimnázium, 7. A