Kádas Anna: Egy különös világ

Elindultam a világba, mint egy eszeveszett óriás, nagy mellénnyel, hátizsákkal, mint egy nagycsoportos óvodás. Óvodás, ki most lép át egy másik világ kapuján.
Útra keltem megmutatni, s csodákat tenni, szebbé, jobbá varázsolni azt, amit eddig még senki.

Beléptem hát a világba,
Mely új volt, igazán,
Mégis tudtam,
Számtalan lehetőség vár itt
Még reám!

Körbenéztem, s csodálkoztam. Ilyen hát a nagyvilág? Volt ott minden mi csak kellett, mint gyereknek a csokigyár.

Bátor szívvel, s némi ésszel,
Lépkedtem hát így tovább.
Sikerülni fog, mert hiszek benne,
Ez volt, ami motivált.

De sajnos nem minden volt egyszerű, ugyanis ez a való világ.

Hirtelen minden nagy lett,
Mit nagy, ÓRIÁS.
S én lettem ó, kit figyelmen ó
Kívül hagy a nagyvilág, s
Eltapossa: HA HAGYJA MAGÁT!

Nem hagytam, nem akartam, mégis minden fenntről lesett reám. S gyűlöltem mindent, s mindenkit ki porba tipor, megaláz.

S ekkor eszembe jutott apám szava:
„Hová mégy, mit csinálsz?”

A válaszon még nem gondolkodtam, de bevallom nem is érdekelt igazán. Csak egy dolog volt mi számított.

Vajon jó ember leszek,
S jó lesz, amit teszek?

Ekkor felnőttem a világhoz, mi ugyan már nem volt idegen, valahogy mégis szokatlannak éreztem.
Lelkem mélyén mindig gyerek maradok, ki annak idején büntetlenül rosszalkodhatott.
Kádas Anna, MSZC Berzeviczy Gergely Szakgimnáziuma, 9.