Arany János: Családi kör(átírás)

Püspökladány

#1: Este van, este van: kiki nyúgalomba, már aki itthon van, mert amúgy egyedül
Vagyok. A lelki aksim lemerül
A magánytól.
Mióta nem hallottam apámról.
Zúg a számítógép, csúcstechnológia.
Nagy szobám van, sosem tör rám a klausztrofóbia.

#2: Este van, este van : kiki nyúgalomba. Pedig közös a szobám az öcsémmel.
A szeretet a válasz arra, ennyi ember itt hogy fér el.
Ha szeretet lenne, elférne itt egy egész ország is,
Azért igazán kéne egy normális
cipő. Zúg a légy, a szobán vele is osztozom.
Messze a város, messze az oktogon
Innen.

#1: Az udvaron üvegház, mesterséges
Trópusi övezet,
Soha nem láttam én még kérges,
Munkától fáradt kezeket.
Bár az osztályból sok mindenben vezetek.
Boldog lehetek,
mászhatok szintetikus pálmafákra.
Ez elég is általába’.
De van, hogy nem.

#2: Az udvaron – ha szabad ezt itt
udvarnak nevezni - akad egy kis
Rendetlenség, meg a kutyánk.
Jó nekünk ő, én személy szerint soha nem akartam orángutánt.
Mindig jut neki is étel,
Ez alól sosincs kivétel,
Inkább egy nap lemondok a vajról a szendvicsben.
Te szent isten!
Már mindjárt fél hét,
Össze kell dobnom valami vacsorafélét.

#1: Nyitva az ajtó, ez csak fokozza
Az ürességet. Egy gigantikus dobozba
Bezárva élek,
Ez árva élet,
Luxusmagány.
Tudom, milyen Miami, de azt nem, milyen Püspökladány.
Pedig ott élnek a Nagyiék.
Hogy az milyen szép vidék
Lehet. Ja, amúgy
Van egy öcsém. Ha csak úgy
Letévedek a nappaliba, összefutok
Vele, de úgyis csak kockul, figyelme mint görbe hurok,
Telefonja köré fonódva.

#2: Nyitva áll az ajtó, árad be a kacagás.
Szívemről a gondok legurulnak, mint egy farakás,
Ha ezt hallom. A sütiből mindenkinek jut egy harapás.
Bejön mindenki.
Úgy érzem, nincs semmi
Baj. A kutya heverészik, a kis lusta,
A családot nem cserélném el semmilyen luxusra.
Látni az ablakból a lemenő napot,
Ilyen látványt
Sehol sem kapok.
Bár néha átvált
A szívem a vágyakozásra.
De eddig mindig meghátrált
Az önző vágyak sokasága
A szeretet elől.

#1: Gyűjtögeti a meleget a napkollektor, mily megható.
Az udvarban lenn a tó
Csak az enyém, de semmi
Kedvem oda lemenni.
Apa küldött valamit, dejó! Jaj nekem…
Most lett egy 14. iPadem.
Super VIP limitált széria.
Nem is tudok már elférni a
Sok ajándéktól.
De egy kis szeretet elvétve
Még elférne…

#2: Fűt a kályha, amennyire
Csak tud, a szennyvize
A városnak messze innen
Folyik el, persze minden
Messze van, mint már mondtam,
De nyugodt az élet, a nyugalom megül, mint kis patak az árokban.
Kicsi az ágyam, de annál nagyobbat álmodtam
Ma éjjel. Enyém volt a világ, amennyi város van,
Mind az enyém volt.
A teljes égbolt,
De csak a félhold.
De boldogabb vagyok, mint álmomban,
Mert ilyen családom van.

#1: A szomszéd szobában öcsém popcornt ropogtat.
Nem minősítem gonosznak,
De én épp diétázom, ő meg hangosan csámcsog.
E fiúból szakács
Lesz, mondja a tanács,
De nem láttam még, hogy legalább szendvicset
Vagy bármi mást készített
Volna.
Egyszerűen csak fontos neki a gyomra.

#2: A kisebbik öcsém kenyeret kér, van még.
Csend van, csak a csámcsogás s a nagy szék
Nyikorgása hallatszik, a nagyobb öcsém olvas.
Leolvasná az égről a napot és a holdat.
Ez most nem volt egy túl jó hasonlat
(nem is hasonlat volt). Ő biztos jobbat tudna, azt mondja, költő lesz.
Ha hallatszik egy apró nesz,
A könyvből néha föl-föl les,
Egyébként olvas, olvas, olvas.

#1: Végre leteszi a tálat, az asztalon pendül,
Ez után teljes csend ül
A sokszáz négyzetméterre.
Szép volt a világ legdrágább étterme,
De nem Apa, hanem egy néni vitt el,
A bébiszitter.
A szívem így mivel töltsem meg?
Letörlök egy árva könnycseppet
Az arcomról, de csak egy van. Ő is magányos, pont mint én.

#2: Pendül a húr, a nővérem fél évig egy használt
Gitárra gyűjtött, mert nem ingyen adták.
De megkapta. És játszhat rajta mostmár,
Ugyanis rocksztár
Szeretne lenni. Nagy álmok
Ezek, de egymással megoszthatjuk őket, ezért szeretem a családot.
Nekem néha jól jönne egy telefon,
De álmaimat szinte mindig feladom,
Így ezt is. Jó nekem így.
A szeretettől finom az étel és édes a víz.

#1: Kopog valaki, biztos nem Apa, mert épp üzleti
Úton van, úticélnak Indiát tűzte ki.
Valami szuvenírt biztos hoz majd, örülni fogok, de nem áltatom
Magam. Fáj, hogy nem láthatom.
Na, megnézem, ki az, egy új barát,
Tegnap meghívtam, hogy jól érezze magát
Legalább egy picit, otthon neki úgyis rossz lehet,
Koszos, pici lakás, mindenhol porszemek.
- Szia.

#2: - Szia!

#1: - Kerülj beljebb, mesélj, vannak testvéreid? Szereted őket?
Egy évben átlagosan hány centit nőnek?
Szereted az otthonod? És a családod?
Lépj csak be az ajtón, na látod,
Megy ez.

#2: - Megy ám, lépni azt tudok,
Csak a ház láttán elbambulok.
Amúgy vannak tesóim, sokan vagyunk, mint a páratlan zokni.
Van egy nővérem, imád gitározni.
Van két öcsém, az egyik folyton olvas.
Olvasási kedve végtelen, mint egy 90 fokkal elfordított nyolcas.
A másik öcsém csak eszik és rohangál, mint egy tipikus
Kisgyerek. Bár néha kissé kritikus
Felém,
Szívesen köt belém,
Ha nem engedem, hogy csaljon sakkban, de aztán megnyeri az engedelmem,
Ezért sakkban verhetetlen.
Egyszóval jól elvagyunk.
Együtt nevetünk, s a nővéremmel átvesszük a KATI szórendet.

#1: - Jó nektek.
Nekem van egy öcsém, de istenemre,
Néha teljesen olyan, mintha itt se lenne.
És vannak szüleim, egyik sincs itthon, de ez így szokásos, megvagyok egyedül, nyúgalomba’.
Apa elment Indiába, Anya meg Wellness-szalonba.
Szerintem hívd fel a szüleid, hogy ne aggódjanak, elfelejtetted, lefogadom.

#2: - Hívnám én őket, csak épp nincs telefonom.
És otthon csak egy nagyon régi van. Néha elkélne,
Anya nem félne
Ennyire, hogy elveszek. De nincs. Ilyen az élet.

#1: - Nekem van pár felesleges, az egyiket nem kéred?

#2: - Nem fogadhatom el.

#1: - Csak a kedvemért.

#2: - Hát nagyon köszönöm.

(Beszél valakivel)

#1: - Apukáddal vagy anyukáddal beszéltél?

#2: - Apukáddal. Ne nézzél
Ilyen furcsán, tényleg vele, majd meglátod, higgy nekem.

#1: - Csak kicsit furcsán hangzott hirtelen.

(Kicsit később)

#1: Ki kopog, ki lehet,
Kit a sors idevet?
Hogy nem fogta el a security?
Nincs semmi tuti
Tippem. Na lássuk…..

(Apa érkezése)

#1: Este van, este van, nincs zavaró csend végre,
Öcsém kapott egy könyvet így estére.
Mesélünk, kivel mi történt, együtt vacsorázunk.
Örömmel, nevetéssel van tele a házunk.
Közel már a boldogság felső határa,
Jövő héten elmegyünk Püspökladányra.

#2: Este van, este van, a telefonom közös,
Lángol boldogságunk, mint egy üstökös.
Ki hív? A lány, akitől a telefont kaptam,
Vidámnak hallatszik, nevetése csattan.
Boldog a két család, mintha a világ ura volna,
Este van, este van, kiki nyúgalomba.

Készítette: Horváth Emese Dorka
Városmajori Gimnázium 8.b osztálya Horváth Emese Dorka, Városmajori Gimnázium, 8.b